Útközben eltévedtem
Tudtam nem volt véletlen
Mindig is hittem a nézetben
Kerestem mi tart majd életben
Útközben eltévedtem
Tudtam nem volt véletlen
Mindig is hittem a nézetben
Kerestem mi tart majd életben
Valakik meghaltak, mégis itt vannak még mélyen lélekben
Valamint lehet hogy jobb lett volna hogyha sohasem értek meg
Lehet többet is érdemlek
Kocsival az árokban
Megint veled álmodtam
Ha hibáztam, másokra ráfogtam
Nem bízok másokban
Ők hibáztak magamat vádoltam
Lehet változtam
Rosszul látok a mámorban
Mögöttem minden lángokban
És a hangomat hallom kánomban
Régen nem hiszek a látszatnak
Nem engedem meg, nem bánthatnak
A testemben fura fájdalmak
Nemet kell mondjak a vágyaknak
Mostanra mindent feláldoztam
A pokol legalján páholyban.
A szívem az régen zálogban
Ez lett a sorsom meg károztam
M Ricch:
Árnyékok másznak le most az ágyadnál
Keresed a pénzedet elfáradtál
A pia meg a buli régen nem hat már
Ha belekezdesz nincs visszaút
Ref:
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
M Ricch:
Újra szanaszét nyúlok, a szanaszét
Nem tudom elhagyni a kanapét
Pedig nem maradnék.
Lehet hogy haladnék, hogyha rád hallgatnék
Közel a szakadék
Kéne még haladék
Elég a maradék
Spacc:
Nem rémlik már csak a sziluettek
Mondd meg a többiek hova lettek
Mi lettünk végül a szörnyetegek
Emlékszem ahogyan öleltelek
Más néz rám vissza, tükörből
Vigyáznak rám most oda föntről
Akik eltávoztak a földről
Már kikéne másznom a gödörből
Ref:
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
M Ricch:
Érzem a szobámban rajtam kívül valaki még van itt
Hetek óta nem hagy aludni, a jelen a múltba hajlik át
Az arcom megint oly sápadt, és a szemem is karikás
Én nem hittem volna hogy lehetek én is paranoiás
Spacc:
Ártatlan változhat most egy bűnösből
Szörnyek válnak hősökből
Ezért kibújok a bőrömből
Egyből támadok ösztönből
Ref:
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás
Folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
Bruno:
(Amit rólam beszélnek bolondság
Elhitted mikor azt hazudták)
Hogy, a pénz a fejembe száll
Nem tudom ki a hibás
Lelépett mindenki más
Mondhatnék még egy imát
De inkább mélyebbre megyek, aztán összefolynak a napok
És telnek a hetek
Én érzem itt van a helyem, ezért feltettem mindent hogy megtudjam
Hogy az életben vajon elbuktam
Mindent ami még megmaradt nekem, lentről le kell engedjem a kezem
El kellett adnom a hangom
Hogy felfigyeljenek rám
Hallják fent a hegyekben
És lent a mélyben, pedig meg se kértem
(El kellet adnom a hangom
Hogy felfigyeljenek rám)